Mostanában kezdem elhinni, hogy elmúltak a buta zenék. A skandináv és az ausztrál/új-zélandi vonal nagyszerű előadókat termel a new rave és a pop/elektropop vonalon. Jó, persze a franciák is ott vannak azért rendesen, de az előbbi csatornák zenekarai szerintem sokkal másabb hangzásúak és bár többnyire a 80-as évekből táplálkoznak, mégsem annyira retro-fíling, mint az európai termés.
Hogy kikről is van szó? Szerencsére vannak páran és mivel nem eszik olyan forrón a kását, шаг за шагом fogom bemutatni őket.
Elsőként jöjjön a Van She. Ausztrálok, akik először egy zenei magazin által meghirdetett toborzáson találkoztak - egy olyan zenekart szerettek volna összehozni, amely hangzását a Sepultura, az Entombed és Phil Collins egyaránt meghatározza (!). Asszem nem ezen a vonalon indultak el, mert a V című albumon egyetlen számban sem sikerült felfedeznem sem a Sepu, sem az Entombed hatását. Viszont van helyette rendes adagban pszichedélia á la Pink Floyd (Memory Man), progrock dögivel (pl. Temps Rock), rave alias Stone Roses (The Sea, A Sharp Knife), de a leghangsúlyosabb mégis a 80-as évek jellegzetes new wave-pop stílusa.
A Kelly most óriási kedvencem (végtelenítve szól egyfeszt). 100% pure pop from the eighties!
Ja és akkor még nem említettem a Van She remix-tehetségét, mert ez más lapra tartozik :P
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.